Magyarországon az adatbányászat és a vevői szokások vizsgálata a törvényi keretek között szabad, a kereskedők és a szolgáltatók így egyre kifinomultabb módszereket alkalmaznak, hogy alaposabban feltérképezzék a fogyasztókat.

A leggyakrabban úgy jutnak információkhoz a cégek, hogy mi magunk adjuk meg nekik. A legtöbb bolti akció vagy netes kampány célja ugyanis az, hogy adatbázist építsenek a vásárlókról.

Ettől eltér a félig önkéntes módszer, amely a netes területen jellemző:

ilyenkor különböző szoftveres megoldások vagy alkalmazások elfogadásával nyomon lehet követni a felhasználók tevékenységét, hozzá lehet férni az engedélyezett adataikhoz.

Ugyan ez is legális, sokan nem tudják, hogy a módszer azzal jár, hogy az adataik egy részét megosztják.

A harmadik lehetőség az adatvásárlás, így ha valaki már összegyűjtötte az adatainkat, az adott esetben el is adhatja őket egy másik vállalatnak, amennyiben korábban ehhez a felhasználó hozzájárult.

Mindent az adatokért

Alapvetően háromféle módszer alakult ki az adatok megszerzésére. A célzott lojalitási programok, mint a Smart-, Supershop- vagy a Multipont-kártya használata után jóváírnak nekünk pontokat, amelyeket később levásárolhatunk.

Azonban ezzel akár minden vásárlásunkat nyomon tudják követni, amit el is raktároznak.

Ugyancsak jellemző, hogy bizonyos kereskedelmi egységek olyan kártyát adnak ki, amelyek nélkülözhetetlenek a vásárláshoz – ilyen a Metro kártyája is. Ebben az esetben a kártya birtoklásához szükséges adatok megosztása mellett az áruház nyomon tudja követni azt, hogy mit vásárolunk, mennyi időt töltünk a kereskedelmi egységben.

A látszólag kevés megadott információ és a vásárlási szokások elemzése kiváló alkalmat ad az ügyfelek értékének meghatározására és a szegmentálásra.

Ezenkívül jellemzőek a „legjobb vásárlói” programok is, ilyenkor bizonyos sávokat alakítanak ki, és a vevő annak függvényében lép az egyre több bónuszszolgáltatást és juttatást biztosító tartományba, minél több pénzt hagy a programot szervező cégnél.

De nem csak pénzt fizetünk ezért: egyre több adatot adunk át magunkról ahhoz, hogy mi legyünk a legjobb vásárlók.

A bankok tudnak a legtöbbet

A legérzékenyebb adataink a bankoknál vannak, mivel a pénzintézeteknek törvényi kötelességük az adatkérés a bankszámla nyitásához. Ezenfelül lehetőségük van arra is, hogy további információhoz jussanak rólunk, a bankoknál lévő adatmennyiség így rendkívül széles és mély, amelyet sokszor elemeznek is a cégek.

 

A magánéletünkre is következtethetnek

A vásárlásaink révén sokszor lehetőség van arra is, hogy a kereskedelmi egységek következtessenek arra, házasok vagyunk vagy egyedülállók, illetve hogy a háztartásunkban hányan lakunk.

A szolgáltatók rendelkeznek az alapvető demográfiai ismérveinkkel, bizonyos termékekből – például az újságvásárlásainkból – pedig feltételezni lehet azt, hogy családban élünk-e, de sokszor a vásárolt termékmennyiségből is felmérhető a háztartás mérete. Az ilyen elemzések például a más termékek iránti érdeklődésünket tudja előrejelezni.

Ezek az adatok a cégeknek különösen jól jönnek, mert olyan célzott reklámújságot készíthetnek, amelyben azokat a termékeket mutatják be, amelyekre szerintük szükségünk lehet.

Hol a gyenge pont?

Mindenképpen körültekintően bánjunk el olyankor, amikor önként adjuk meg az adatainkat, mert a későbbiekben még kárunk is származhat ebből. Ugyan törvényi lehetőségünk van tárolt adataink törlését kérni, de ez jellemzően nagyobb erőfeszítéssel jár, mintha meg sem adnánk őket.

Egy Facebook-profilból gyakran többet meg lehet tudni, mint amit a szolgáltatók nyilvántarthatnak, így mindenkinek a saját tudatosságán és érzékenységén múlik, hogy mit enged láttatni magából.

Üdvözlettel:

MNS Védelem Kft csapata