A legtöbb betörésnél kár keletkezik (roncsolt ajtó, ablak, ellopott tárgyak, értékek), de semmi sem hasonlítható ahhoz az érzéshez, amit egy betörő maga után hagy: valaki belépett a személyes szféránkba. Azokban a terekben járt, ahol a család meghitt, intim életet él.

Ebben a térben egy idegen olyan nyomot hagy, amit egyetlen nyomrögzítő sem képes feltárni: a megváltozott térben az áldozatok sokszor hetekig, hónapig látni, érezni vélik az idegen nyomát, tudatukba akár örökre bevésődhet a reflex, hogy ha fény villan, ha árny mozdul, talán a soha nem is látott betörő – csak az agyunkban létező – emlékképe suhan el.

Arra a kérdésre viszonylag egyszerű a válasz, hogy ha a betörők félnek a lebukástól, miért lépnek újra és újra tévútra: anyagi haszonszerzésből.

A betörők tudják, ha a „jogtalanul megszerezett értékek megtartásáért a sértett irányába erőszakot alkalmaznak’’ (pl. fizikai erőszak), akkor már minőségében más bűncselekmény, a rablás valósul meg, így az érte kiszabott büntetés mértéke is súlyosabb.

Másrészről, a betörő is tisztában van azzal, hogy ha félelemből lábon lőjük például egy vadászpuskával a nappalinkban, éjnek idején, akkor ezt a bíróság később akár jogos önvédelemnek is tekintheti, még akkor is, ha a betörő nem feltétlenül érzi arányosnak a védekezésünk nagyságát betörésének súlyával – de alighanem azzal az érveléssel sem próbálkozna, hogy ő csak békésen rendezgette a nagyi ezüstjét a vitrinünkben.

 

Idősebbek veszélyben

Magyarországon kétpercenként történik egy vagyon elleni bűncselekmény, amiből minden hatodik betöréses lopás.

Ezzel párhuzamosan, ha nem is rohamléptékben, de javultak a felderítési adatok is: minden hatodik betörésnél kiderült, hogy ki az elkövető – vagyis az eredményesség, statisztikailag mérve az utóbbi két évben 11 százalékról, 15,6-ra nőtt.

A legtöbb betörést Budapesten, Pest megyében, valamint Borsod-Abaúj Zemplén megyében követik el, a legkevesebbet Vas, Veszprém és Tolna megyében.

A fővárosiak bizonytalanságérzetének oka egyértelmű: itt él a magyar lakosság 20 százaléka. A lakótelepek számítanak elsődleges célpontnak, utána az új építésű (kert) városi épületeket nézik ki maguknak, vagy a hosszú ideig magára hagyott nyaralókat. Veszélyeztetettnek számítanak, és egyre gyakrabban válnak sértetté a jól keresők, valamint az egyedülálló, 60 év feletti idős emberek.

 

Tény: betörők mindig is voltak és lesznek.

 

Mire hajt egy betörő?

Az ékszerek bár nagy kockázatot képviselnek, hiszen többségük egyedi kialakítású és esetlegesen azonosítóval ellátott, a betörők 82 százaléka zsákmányként tekint rá. A legfontosabb azonban a készpénz, és csak a megkérdezett betörők harmadát érdeklik az elektronikai eszközök, viszont zsákmány az indítókulcs is, amivel az autó elvihető.

Meddig tart egy betörés?

Általában két-három percig. A kritikus határ 15 perc. Ezt követően nagy a tettenérés veszélye. A betörők 15 százaléka 30 percet meghaladóan is követett el már betörést.

Hogyan törnek be?

A leggyakrabban hagyományos módszerrel: feszítés, nyílászárók benyomása.

Mikor törnek be?

Nagyvárosban nappal, üdülőövezetben, holtszezonban, lakásoknál általában hétköznap, a háziak távollétét kihasználva, a családi házak esetében a hajnali órákban, a mély alvás időszakában.

 

Üdvözlettel:

MNS Védelem Kft csapata