Vigyázzon, mit fotóz!
Az új polgárjogi törvénykönyv kimondja, hogy „képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges”. Érintett, aki felé fordítva elkattintották a gépet, és a jogsértés azzal valósul meg, hogy a kattintáshoz a fotográfus nem kért előzetes engedélyt. A bíróság ilyen esetben sérelmi díjat állapíthat meg, amelyet a fotográfus fizet „áldozatának”. Egyes ügyvédi irodák már észre is vették ebben a lehetőséget, s nem a napi hírek vagy vélemények miatt bújják reggelente lázasan a lapokat, hanem azon képek szereplőit keresik, akiknek felajánlhatják szolgálataikat, és pert indíthatnak nevükben az adott szerkesztőség ellen. Teszik ez: abban az országban, amely Azerbajdzsánon kívül egyedüliként tiltja például a közhatalmat gyakorló elnök képmásának megjelentetését.
Mi motiválhatta e törvény megalkotóit?
Ez a súlyosan korlátozó törvény a jó szándékú amatőröket is sakkban tartja, hiszen ma már természetes tartozék a mobilba épített fényképezőgép, és úton-útfélen mindenki fényképez. Lelki szemeimmel már látom azokat a zsarolókat, akik a nagy forgalmú hazai turistahelyszíneken pénzt követelnek az önfeledten fotózó turistáktól, vagy akár a strandon a gyermekeit megörökítő édesanyától, amiért a kép mezejébe véletlenül belekerültek a „törvény önkéntes őrei”. Március közepe óta a bíróság előtt valószínűleg már elég két tanúval azt állítani, hogy egy felvétel előzetes engedély nélkül készült, és máris lehet a kasszához fáradni.
Péterfalvi Attila, az adatvédelmi hatóság elnöke a törvény beiktatása előtt tartott szakmai konferencián egyértelművé tette, hogy „természetesen egy engedély lényege az előzetesség”. Ezzel lényegében a magyar sajtófotó halálos ítéletét mondta ki. Nyilvánvalóan lehetetlen ugyanis egy fotó elkészülte előtt többoldalas dokumentumokat kitöltetni például katasztrófahelyzetben a menekülőkkel, a segítőikkel, vagy akár egy hétköznapi esemény önfeledt résztvevőivel. A fotográfia mindig is az egyszeri és megismételhetetlen pillanat művészete volt.
A jelen generációjának lehetősége van fényképek és filmfelvételek segítségével megismerni a múltat. Még a legsötétebb Rákosi-diktatúrában készült felvételek is kutathatók és nyilvánosságra hozhatók. De vajon az utódainkra milyen felvételek maradnak? Ha a törvény nem változik, akkor a szalagokat átvágó politikusokon, a masszává alakult arctalan tömegen és a celebeken kívül a máról jószerével semmit sem tudunk majd nekik mutatni.
És hogy mit jelent ez a kamerafelvétel alkalmazásakor?
A kamerafelvételekre is vonatkozik az új törvény, ezért érdemes átgondolni, ahol kamerarendszer működik, ott hivatalos adatkezelőt kell alkalmazzanak, elkerülve a bírság kiszabását.
Üdvözlettel:
Az MNS Védelem Kft csapata.